裴多菲诗集

给尤丽亚

绯红的脸，绯红的唇，

棕色鬈发，棕色眼睛，

在她的脸上和眼睛里，

上帝啊，蕴涵多少灵魂！ 

啊，我要征服这灵魂， 

征服这位热情的姑娘！

说吧，姑娘，你说吧， 

爱情尚未触动你的心。

不呀不！你已爱上我， 

你爱我，倾心爱慕！ 

这话已是我生命中 

唯一的新救世主。

我爱你。我的爱情， 

这无尽头的急揣， 

好象洪水冲毁大地，

将我的旧日埋葬。 

我不知我从前是什么人, 

不知我将来成为什么人；

我依赖你，我愿是暗影， 

或者成为明亮的阳光。

你拿主意？你的目光

已经建造起我的天堂；

姑娘呀，且不容许你 

捣毁这座幸福的夭堂。 

啊，我在你面前跪下， 

并向你伸出我的臂膀；

你把我搂在怀抱里吧，

姑娘，你倒在我身上。

一八四六年九月八日至十日，纳吉一卡洛伊。 

JÚLIÁHOZ

Piros orca, piros ajkak,
Barna fürtök, barna szem,
És ez arcon és e szemben
Mennyi lélek, istenem!

Óh, ha birhatnám e lelket,
Ezt a lelkes kisleányt!
Szólj, leányka, mondd, hogy téged
A szerelem még nem bánt.

Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már.
Mondd, hogy engemet szeretsz,
És ez a szó életemnek
Egy új teremtője lesz.

Én szeretlek, és szerelmem,
E végtelen áradat,
Mint a földet az özönvíz,
Eltemette multamat.

Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.

Mit határzasz?... Már látásod
Megépíté mennyemet;
Oh leányka, ezt a mennyet
Nem szabad ledöntened.

Im, letérdelek előtted
S esdve nyujtom föl karom;
Vonj föl engem kebeledre,
Vagy borúlj rám, angyalom.

Nagykároly, 1846. szeptember 8-10.

这是裴多菲写给他妻子森德莱•尤丽亚的第一首爱情诗。

一八四六年九月八日裴多菲在纳吉一卡洛伊州的一次舞会上结识了少女森德莱•尤丽亚。尤丽亚的父亲是卡洛伊州艾尔顿特地区的著名的贵族和庄园主，他反对自己的女儿嫁给像裴多菲这样的穷苦诗人。关于裴多菲与尤丽亚初次相会的情景，裴多菲在《旅行书简》(1847)中写了这样一段回忆文字，就在这里，在旅馆对面的花园里，我初次见到了我亲爱的尤丽斯卡。时间是去年九月八日下午六时至七时之间。从那时起，我的生命诞生了。 沉睡的世界开始苏醍…"。在那以前，我似乎没有生命，世界也不存在，万物皆沉浸在冬暇之中……。自从我和尤丽亚结识以后，在那巨大的缥渺中，她建造了一切，建造了我心中的爱情。如今回忆起我们相逢的情景，一幕幕在我眼前浮现。我向四周的树木祝福，我就这样走出了香气四溢的花园。”

他们相识时，裴多菲二十三岁，尤丽亚十八岁。从此以后，尽管他们的爱情遭到许多波折，但是在他们的心灵深处播下了忠贞的种子，终于在第二年的九月八日结婚，成了志同道合的伴侣。

从九月八日结识，到这一年的年底，在不到四个月的时间里，裴多菲为尤丽亚写了三十一首爱情诗。